Gyógyító Missziók
A könyv a katonai missziókban szolgálatot teljesítő orvosok és ápolók kihívásokkal teli, áldozatkész munkáját mutatja be. A szereplők életútján keresztül bepillanthatunk a vietnami háborútól kezdve, az öbölháborún és a balkáni válságon át, Afganisztánig a magyar katonaorvoslás fejlődésébe, fontosabb állomásaiba, valamint történelmi áttekintést nyújtva megismerkedhetünk a kiváló magyar katona-egészségügy nemzetközi helyzetével is.
Egy napomat Dr. Zsiros Lajos Ph.D. orvos dandártábornok – a Honvéd Kórház orvos igazgatója, a Magyar Honvédség fősebésze – társaságában töltöttem el a napi munkájának megfigyelésével.
Részletek:
Bemegy egyik kórterembe, és jókedvűen szól a pácienshez!
-Hej Vargáné, mutassa a szebbik felét!
Majd pár perc elteltével folytatja:
-Vargáné, van egy rossz hírem! Kiszedtem a varratot, lehet hazamenni!
Tájékoztatja még a beteget, hogyan lehet zuhanyoznia, miképpen vigyázzon a sebére.
-Amit megtanult, azt kell csinálni! Na, Isten áldja! -búcsúzik el tőle.
Tovább megyünk egy férfi kórterembe. Mindkét lábát amputált beteggel beszél:
-Na István, délben összevarrom!
(Később tudtam meg, hogy bemehetek István műtétére.)
Majd egy másik beteggel konzultál.
-Nagyon köszönöm, hogy ilyen megértő velem! -közli a beteg a dandártábornokkal.
Haladunk a 250 méter hosszú folyosón.
-Mi történt az éjszaka? -kérdezi a nővérektől.
-Egy néni, mint Houdini, miszlikre tépte a pelenkáját! -válaszolják neki.
Majd a vizit végeztével, 06.30 órakor megyünk a rendelőbe, az ott várakozó betegekhez. Útközben elmondja nekem a főorvos úr, hogy 2010 darab ággyal üzemel a kórház, és általában 60-70 % a feltöltöttség.
A rendelés pedig futószalagon megy. Óriási rutinnal, pár perc alatt végez mindenkivel. Itt a következő beszélgetések zajlottak le:
-Mit tud felhoznia mentségére?- kérdezi a betegtől.
-Nem javult semmit az infúzióra! -érkezik a válasz.
-Kalapáccsal is próbáljuk? -viccelődik a főorvos.
-Nem inkább úthengerrel! -válaszol nevetve a beteg.
-Először gyógyszer, infúzió, utána a szike! De ha egyik se használ, majd a föld megszívja! Mindenesetre leküldöm három hétre Hévízre. Majd ott nyújtják, húzzák! -mondja egy nő betegnek.
Jön egy férfi beteg.
-Hogy van? -kérdezi tőle a doktor.
-Jól is, rosszul is! -jön a válasz.
-Az igazat mondja! -kéri határozottan a főorvos.
-Doktor úr, mindig igazat mondok, nem szeretek hazudni! -válaszol a páciens.
-Lehet, hogy magát az időjárási front, és a második ukrán front is zavarja! -mondja neki a beszélgetés végén Zsiros doktor.
Egyre gyorsabban pörögnek az események, nagyon profin – és jó hangulatban – zajlik a rendelés. Látszik a betegeken, hogy hozzászoktak a dandártábornok stílusához – értik a viccet -, és ragaszkodnak szaktudásához. Gyakran több száz kilométerről is hozzá jönnek.
-Mi van Gyula, be van tojva? Úgy nézett rám! Ugye mi férfiak nem bírjuk a testi fájdalmakat, csak a lelkieket! -mondja egy betegnek, aki egy injekciót kap.
Majd egy nő beteg kap a térdébe injekciót, amitől felszisszen.
-Hegyes volt nagyon? -kérdezi tőle.
-Kicsit… -válaszolja a hölgy.
Bár nagyon nem értek az orvosi szakmához, de azt laikusként is meg tudom állapítani, hogy óriási tapasztalata alapján Zsiros doktor azonnal diagnózist mond, kétséget kizáróan. A felülvizsgálatra visszaérkező betegek nagy része pedig megköszöni munkáját. Aki pedig nem javult meg, tovább folytatják vele a kezelést.
„Mi” is folytatjuk a rendelést. Elhangzik a felszólítás: „Na, panaszkodjon!” De a köszönés, is „szokásos”: „Isten áldja!”
Egy nőbeteg nagyon furcsán, bottal érkezik.
-Igen erotikusan mozog, mi történt magával? -kérdezi tőle.
-Mondtam Misi bácsi, hogy vetkőzzön, de nem hisz a nőknek! -szól a beteghez az asszisztensnő, miután Zsiros főorvos is kéri, hogy vetkőzzön le.
-Egyenesen üljön, mint a legnagyobbak, arccal a vasút felé! Higgye el javulni fog! Volt már, akit meg tudtunk menteni! -folytatja komolyan Zsiros doktor.
-Nem történt semmi, csak látni akartam! -mondja egy beteg örömmel a doktornak. Aki azért megvizsgálja.
-Kellene cipőt váltania, mert rendes nagy lúdtalpa van! -jelenti ki vizsgálat közben a főorvos, majd folytatja, miután felszisszen a beteg:
-Fogja meg a kezem!
-Nem kell, bár hisztis vagyok, de orvosnál soha! -válaszol önérzetesen a beteg.
Majd jön egy külföldi páciens. A tanár úr a nagykövettel angolul beszéli meg a vizsgálatokat, közben csörög a telefonja:
-Bocsánat, ügyeletes is vagyok! -szakítja meg a rendelést. Majd folytatja, miközben közli a legközelebbi felülvizsgálat idejét:
-Ráér akkor találkozni velem?
-Be kellene nézni a térdébe! A fájdalma csökkent, de újat csinálni nem tudunk! -közli egy újabb beteggel.
-Rendes műtét lesz? -kérdezi a páciens.
-Nálam rendetlen műtét nincs! -válaszol határozottam a dandártábornok.
-Határértéken van, hogy műtétre küldöm, megfenem a kést! -mondja a főorvos.
-Min múlik ez doktor úr? -kérdezi elesetten a beteg.
-A saját szervezetétől. Küzdjön, mint Bem apó Isaszegnél! -zárja le a beszélgetést Zsiros doktor.
-Nincs itt semmi? -kérdezi az orvos.
-De húzódik! -válaszol fájdalmasan a férfi beteg.
-Az magánügy! -riposztozik a főorvos.
Majd a beteg még sok „baját” sorolja fel. Erre már Klári is közbe szól:
-Jenő, teljes szervizre gondol?
Majd felírnak neki gyógyszereket, és elmondják hogyan kell szednie.
-A kenőcsöt is szedjem? -kérdezi a beteg.
-Persze, kenje kenyérre, sokat segít! -válaszol a főorvos.
-Mindkét oldalon baj van – meg fogjuk operálni -, de így legalább nem tudunk téveszteni! -mondja a rendelés végén a tábornok, egy nő betegnek.
-Dobos néni, mennyit futott 100 méteren? -kérdezi a főorvos egy járókerettel lassan közlekedő idős hölgytől.
-Jó reggel táppénzcsalók! -köszön be egy férfi kórterembe.
Majd átkötözi egy beteg lábát.
-28-án hétfőn találkozunk! -közli vele.
-Az, milyen napra esik? -kérdezi a beteg.
-Hétfő, az általában hétfőre szokott esni! -jön a válasz a főorvostól.
-Ha kap levegőt, borotválkozzon meg, mert kinőtt a szőre, mintha halat evett volna! -mondja egy másik kórteremben, egy idős férfi betegnek.
Varratkiszedés közben hangzik el:
-Hová állt be a hajnali merevedés, a csigolyájába? -kérdezi egy férfi betegtől a doktor.
-A főorvos úr sem panaszkodhat, felszedett egy pár kilót! -mondja a beteg.
-Tudja mit, ne kettő, hanem három év múlva jöjjön vissza kontrollra! -riposztozik Zsiros doktor nagy nevetések közepette.
-Doktor úr, csak 90 fokban hajlik a lábam! -sopánkodik a beteg.
-Verjük a seggünket a földhöz örömünkben, hogy itt tartunk! -válaszol elégedetten az orvos igazgató.
-Melyik csípője volt? -kérdezi a főorvos a betegtől.
-Mind a kettő! -érkezik a válasz.
-Jó hogy nem százlábú, mert soha nem végeznénk a végignézéssel… -mondja Zsiros doktor.
-Maga meg kap egy botot a támadó kutyák ellen! -közli az orvos női betegével.
-Pár napot itt marad a kórházban, és majd dögönyözzük! -nyugtat meg egy beteget a tábornok.
-Tudja miért húzok kesztyűt? Hogy ne hagyjak ujjlenyomatot magán! -mondja kötözésnél a főorvos.
-Ahogyan József Attila mondja: Nem nyafognék, de most már véső! -viccelődik, egy szobrász foglalkozású beteggel a tábornok.
-Maga járóka nélkül is tud menni! Lebukott, mint Rottenbiller! -mondja egy idős hölgynek mosolyogva a főorvos.
-Május 30-án jöjjön röntgenre, gyereknapon! -kéri a beteget Zsiros doktor.
-Ajándékot is kapok? -érkezik a válasz.
-Persze, vehet majd egy pogácsát! -válaszol a dandártábornok, és az asztalon lévő tányérra mutat.
Egy páciens vállából varratot távolít el Zsiros doktor. Közben:
-Örülök, hogy látom tanár úr! -szól hozzá hálásan a beteg.
-Én meg örülök, hogy még látok! -riposztozik a főorvos.
Majd egy újabb elégedett beteg mondja:
-Ezt főorvos úrnak köszönhetem!
-Hiába, hozott anyagból dolgozunk! -válaszol kedvesen a doktor.
Majd jött a nap számomra legérdekesebb pontja. Zsiros főorvos úrral bemehettem egy műtétre.
Érdekes izgalommal érkeztem a zsilipruha kiadóhoz. Ez egy olyan automata gép, amibe ha beütjük a ruha méretünket, lefóliázva kijön belőle egy zöld műtős ruha. Ezt gyorsan felvettük, fejünkre sapka, és arcvédő maszk került, lábunkra kék cipővédő, és már mentük is a műtétre.
Ott két asszisztens segített a tanár úrnak, aki a beteget megoperálta. A zsilipajtó becsukódott, és elkezdődött a műtét. Ilyet ezidáig csak filmekben láttam. Steril körülmények. Zöld lepellel letakarva a beteg, és csak az operálandó testrésze – egy kör alakú lyukon – volt látható. Fények világították meg a műtéti pontot. A betegnek csak a műtendő testrészét – és annak környezetét – érzéstelenítették el, így közben tudott kommunikálni a főorvossal:
-Most betakarjuk, mint Moszkvát a hó! Mivel nagy a lyuk, szivacsot rakunk bele, mert eddig hiába gyógyult szépen, így nem tudom összevarrni! -mondta a doktor. Majd folytatta:
-Lemosom a sebet, nem fáj?
-Táncolhat a szemgolyómon is, csak gyógyuljak meg! -válaszolta a beteg.
-Innen kiszívjuk a vért, érzi vagy csak feszít? -kérdezte újra az orvos.
-Csak feszít! -válaszolta a páciens.
-Ez olyan, mint szerelem, el fog múlni, de ha kellemetlenséget érez, szóljon! -mondta határozottan a főorvos.
Zsiros doktor nyugodtan végezte munkáját, az asszisztencia is profi módon dolgozott a keze alá, és 20 perc múlva már ki is tolták a beteget, ez ennyi volt…
-Köszönjük főorvos úr! -búcsúztak el tőle az asszisztensek.
15 interjút készítettem el. Különböző életkorú, nemű, foglalkozású, beosztású – nyugdíjas, aktív – orvossal, nővérrel. Egyben azonban mind egyformák voltak. Mindnyájan esküjükhöz híven azért dolgoztak – és napjaikban is tevékenyednek -, hogy mindent megtegyenek a betegek gyógyulása érdekében.