Az igazi kommandó
15 éve Zuglóban címmel a Zuglói Lapok című újságban megjelent cikk.
Dr. Ambrus Péter. Mérnök, rendőrtiszt, jogász. Hofi Géza uno-kaöccse. „Az igazi Hofi” és a múlt hónapban megjelent „Az igazi kommandó”című könyvek szerzője. 15 éve él Zuglóban.
„Az igazi kommandó” című könyvből közlünk részletet, mely műben nyolc harcos nyilatkozik. Vezetők, parancsnokok, beosztottak, akik beszélnek a ’80-as évektől napjainkig a Szolgálat fejlődéséről, feladatairól, a felvételi követelményekről, illetve bemutatják saját szakmájukat. A mesterlövő, a műszakis, a tárgyalótiszt, a pszichológus és megszólal egy női terrorelhárító is…
A harcosok megtörtént eseteket, sztorikat idéznek fel. Színesíti a könyvet a szereplők által átadott több mint százötven darab fénykép, melyek a magánéletükbe, munkájukba, ak-cióikba engednek bepillantást.
Szerepelnek a könyvben az évek során lejegyzett és összegyűjtött eredeti szövegek, vicces elszólások is, melyek ízesítik a történeteket.
„Tizenöt éve vagyok rendőrtiszt. 1998-ban, amikor a Központi Bűnüldözési Igazgató-ságra (KBI) kerültem, történt az első közös élményem a kommandósokkal kapcsolatban.
Vidéken egy „masszázs szalonban” – amikor előre tervezetten egy nyomozó éppen szexuális kapcsolatba akart lépni az ott dolgozó örömlánnyal – tört rá a kommandó az öröm-tanyára és „kerítés” bűncselekménye miatt őrizetbe vette az egyébként bombagyártással gya-núsított illetőt…
Érdekes, izgalmas és félelmetes volt az akció előtti eligazítás.
A kommandósok vezetője ismertette a történetet és közölte:
– …A bevetési kocsikat a mentő követi…
– …Ha sérülés következik be x százados, ha újabb sérülés következik be y főhad-nagy….. lesz a parancsnok!
Mentő, sérülés? Elgondolkodtam…
Ez volt az első ilyen jellegű akcióm és ekkor döbbentem rá, hogy a kollégák milyen veszélyes feladatot is hajtanak végre, ahol minden megtörténhet…
Eligazítás után konvojba fejlődtünk, és tizennyolc-húsz kocsi egymás mögött hatalmas erőt demonstrálva megindult. Sötétben, hátrapillantva a szélvédőn a gépkocsik fényszóróinak fénycsóvái követve az út kanyarulatát „tekeregtek” a műúton… Szép és impozáns látvány volt…
Megérkeztünk a város külterületére egy parkolóba. Mindenki nyugodtan várakozott. Sétáltam a kocsik között. A kommandósok is várakoztak. Volt, aki fegyverét és felszerelését igazgatta, más becsukott szemmel hátradőlve az ülésen zenét hallgatott.
Majd jött az értesítés és a nyomozó akcióba lépett. Indultunk, mint a filmeken… A pi-henő harcosok a kocsiban felültek. Felnyúltak a fejükön addig feltekert maszkhoz és egyszerre egy határozott mozdulattal lehúzták az arcukra és már indultak is. Pillanatok alatt…
Ez volt az első élményem. Csodáltam őket…
Mulatságos történetem is akadt 1998-ból. Saját ügyem volt: gyanúsítottamat a kom-mandósok fogták el.
A Rendőrtiszti Főiskola bejáratánál felállt az elfogó kocsi és várakoztak… Pár száz méterre volt az „ütés” helye. Négyen helyezkedtek el az autóban, fejükön csuklyával. Másod-percek voltak az indulásig…
Ekkor egy hölgy Polski Fiattal megállt a kommandósok kocsija mögött, ki akart menni a kapun, de nem fért ki tőlük. Idegesen dudált…
A fiúk várakoztak, nem mozdultak. Egyikük – nem fordult hátra – némán kiintett: ke-rülje ki őket.
A hölgy egyre idegesebb lett, dudált, szitkozódott… A harcosok autója kicsit előregu-rult, a nő abban a pillanatban padlógázzal, hirtelen kormánymozdulattal melléjük „rongyolt”, öklét fenyegetőleg felemelte és rájuk akart kiabálni, amiért nem engedték el.
Amikor melléjük ért és elkezdte a mozdulatsorokat, a keze megállt a levegőben, a hangja pedig elakadt, miután meglátta, hogy a kocsiban négy fekete maszkos, fegyveres férfi ül…
Egy másodpercnyi mozdulatlansága után szótlanul rátaposott a gázpedálra és hihetet-len sebességgel elszáguldott…Talán soha nem gyorsult úgy a kis Polski, mint akkor… Mi pe-dig jót nevettünk!
Még egy érdekes esetet szeretnék elmesélni, amely pár éve történt. Egy családi házat vettek körbe a terrorelhárítók, ahol körözött személyt kerestünk. Az illető ellenőrzött forrásból származó információ alapján egyértelműen az otthonában bujkált.
Mi, nyomozók a külső zárásnál segédkeztünk, majd megtörtént a Terrorelhárító Szol-gálat (TESZ) részéről a behatolás. (Érdekes: amikor erről az esetről a könyv szereplőivel be-szélgettem, kiderült, hogy közülük ketten is ott voltak velem együtt! Milyen kicsi a világ…) A házat a kommandósok többször is átvizsgálták, de nem találták a férfit… Jelentették pa-rancsnokunknak, akinek meggyőződése volt, hogy csak itt bujkálhat az illető. Megkérte a har-cosokat, hogy még egyszer, utoljára nézzék végig a házat.
Az egyik szobában megbillentve a szekrényeket, azok koppantak a falnál, ahogyan nekitolták őket. Csak egyet nem lehetett a falig tolni, valami nem engedte… Ott bujkált a fér-fi! Pillanatok alatt szétszedték a szekrénysort és kihúzták mögüle a körözöttet! Utólag derült ki, hogy a szekrénysorban egy elemet fele méretűre készítettek és így mögéje egy ember pont elfért…
Ilyen és ehhez hasonló eseményekkel indult kapcsolatom a terrorelhárítókkal. Érdekes, izgalmas, férfias, misztikus…
dr. Ambrus Péter r. őrnagy”
